 |
Köszöntelek |
|
Köszöntelek
Tündérországban | | |
|
Tündérek |
|
|
| | |
|
Varázslatos lények |
|
|
| | |
|
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,
amit mondtam.
Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
|
| | |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek... | | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved! | | |
|
Bölcsességek |
|
| | |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom,
Mely magával repít könnyű angyalszárnyon.
Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át
Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát
A messziség bíborszín folyamának
Hová a fűszálak mindig visszavárnak.
Hol perzsel a láng, de meg nem éget,
S egy kedves fűzfaág körülölel téged.
Halandó nem álmodott szebbet még soha,
S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova!
Antik ódák, ős mítoszok völgyébe,
Istenek és titánok mágikus földjére.
Ismerős ének csendül a távolban:
Tündérek táncolnak sziromfátyolban.
Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha,
Szellemedben van a letűnt idők kora.
Magadban cipeled fényes isten lényedet,
Hogy mindig újra megértsd a lényeget.
Válaszokat kutatsz, küldetésed várod,
Mit magadnak adtál: saját utad járod.
Fénylények öveznek, akármerre nézel,
Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel!
Liliomillatú szellő cirógatja arcod
Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot.
Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt,
És hogy itt kell hagynod:
a szíved megszakad.
Az vigasztal, hogyha felnézel az égre,
Melyet egy istennő festett sötétkékre,
Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát,
A Múzsád és Éltetőd örök
szigillumát! | | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| | |
|
Lady Moontól:) |
|
| | |
|
|
|
Arina versei |
|
3. fejezet
(Arina és a szürkeárnyak)
Volt néhány tündér ki eltökélte:
Kiszabadítja!Mindent megtesz érte!
A kis csapattal rögvest elindultunk.
Pedig még messze volt a reggel.
Csak gyalogoltam az éjszakában
A maroknyi sereggel.
Végre hajnalodott.
Elkezdett pirkadni.
De még mindig messze jártunk.
És a Árnyas földre csak akkor juthatunk be
Ha minden próbát kiállunk.
Felmentünk a hegytetőre.
De ott megálltunk.
Ott voltak a Szürkeárnyak,
Kiket nem vártunk.
Észrevettek minket.
Elfogtak.
Éreztük hogy nincs menekvés.
Elvonszoltak minket a börtönükbe,
Hol csak sötét van.
Nincs derengés.
Most mi lesz vélünk?
Egész életünkben elfogva éljünk?
Nem lehet ez a vég...
Talán kiszabadulhatunk innen még.
Meg kell tennünk.
Hiszen megbeszéltük:
Megtesszük hát
Érte.
Értünk...
Érte tedd meg!
(részlet a történetből)
Süt a hold.
Borús az este.
Árnyék bújik meg a fa mögött.
Átrepül az erdő felett,
De a réten megáll.
Körülnéz.
Nem követi senki se már.
Repülj az éjszakában!
Repülj, mint égi tündérmadár!
Kapj szárnyra!
Menekülj el az éj lovagjai elől!
De nem hallotta meg.
S a szürkeárnyak elhurcolták őt.
Segíteni nem lehetett.
És a bátorságom megfeneklett.
De megesküszöm minden tündérre, madárra,
Hogy kiszabadítom Őt, életre, halálra.
Nem kell tovább fájdalommal élni.
Csak a küldetést véghez kell vinni.
Tegyétek meg!
Érte! Értünk!
Ne járjon fájdalommal már a létünk!
Mentsük meg! Ki tart velem?
Ne jöjjön kit kinoz szerelem.
Hisz nem is biztos hogy visszatérünk!
Tegyétek meg!
Érte...
Értünk...
Fekete tündér
Megcsillan szeme.
Elsuhan mint egy szürke árny.
Titok az ő neve.
Átrohan ez életen ez a leány.
Senki de látta még.
Az se tudjuk: halott, vagy él?
Él azért Ő.
Ő a bennünk rejlő
Fájdalom múló képe.
Tiszta szíve szenved értünk,
Hogy mi végre boldogan éljünk.
Fekete tóból kiemelkedik,
És síró dallamot énekel.
Már tudom a nevét.
Szenvedés az ő neve.
Megérint, átérez apró, törődő szive.
Értünk él, miattunk sír.
Fájdalmára egy az ír.
Ha mi szeretben élünk,
Neki nem fog fájni létünk.
Áldozzunk hát fel a rossz életet,
S ne hagyjuk hogy szenvedjen miattunk Ő, a fekete tündér.
Szárnyaló szerelem
Szárnyaló szerelem
Repül át a szíveken
Halovány, gyenge éjjeli fényben
Egy tündér fürdik a harmatos réten
Elrepül, elszárnyal, van nála sok szeretet,
S hirdeti amerre jár a szárnyaló szerelmet.
Tündérvirág
Finoman lebben az esti szélben,
Dalra fakad, énekel szépen.
Énekében van szabadság,
Hangjában nincs vadság.
Gyengéd dallam repül a szélben,
S eltűnik az éj sötétjében..
FairyWorld | | |
|
|
|
Menü |
|
|
| | |
|
Tündér-Pihenő |
|
|
| | |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
